Kisnémedi

A község Pest megye Váci járásához, tartozik. A település lakosainak száma 729 fő.

Kisnémedi településként való jegyzése 1065-től kezdődött. A népvándorlás korától vannak tárgyi emlékek, melyek a folyamatos megtelepedést bizonyítják. Kisnémedi neve a korai feljegyzésekben több változatban is előfordul: Niveg, Nemeg, Kisnemegi. Kisnémedi néven a falut 1695-től jegyzik. A paraszti birtokok mellett a meghatározó földbirtokkal a Gosztonyi család rendelkezett. A török hódoltság alatt a kálvinisták által használt templom a katolikusoké lett, amely 1936-ban berendezésével együtt leégett. Helyette az 1940-es években épült a jelenlegi katolikus templom a Fő utca tengelyében. A község 1998-ban az Információs Társulásnak alapítója, 2002-től székhelye.

 

Püspökszilágy

A község Pest megye északi részén található, lakossága 766 fő. Az Alföldbe ékelődő Nyugat-Cserhát délkeleti nyúlványának nyugati részén lévő medencében, a Nagy-Szóri-völgyben, a Szilágy-patak partján, a Gombás-patak forrásvidékén fekszik. Határa nagy részét tölgyerdők borítják, emellett főként szántók és málnások találhatók a határ többi részén.

A mai falu keleti részén, a Galga folyó felé ereszkedő domboldalon feküdt a középkori Garlan falu, mely régészeti leletek tanúsága szerint már a XI-XII. században kialakult.

A község a reformáció idején is katolikus maradt. 1689-ben 30 családot írtak össze, majd ezen időszaktól kezdődően folyamatosan emelkedett a lakosság száma.

1960-as években a község lakói nagyszabású őszibarackos és bogyósgyümölcs telepítésébe kezdtek, melyből ez utóbbiak a mai napig fennmaradtak. A község 1998, az Információs Társulás alapítása óta aktívan közreműködik a tájékoztatási tevékenységben.

Galgagyörk

„Az Északi-középhegységben, a Cserhát dombjai között bújik meg Galgagyörk. A falut kétfelől dombok, erdők – Szilágyi és Ecskendi erdő – koszorúzzák. A házak félig a domboldalakra félig a Galga patak völgyébe épültek.

Ősidők óta lakott hely, a falu délkeleti részén avarkori sírokat tártak fel a kutatók. A X-XI. századból származó tárgyi emlékek az itt eltemetett honfoglaló magyaroktól valók. A községet 1484-ben Gerge néven említi először oklevél. A falu eredetileg a Széchy család ősi birtoka volt, majd 1540 körül királyi adományként Werbőczy István tulajdonába került. Az 1683-as esztendőben lakott helységek között írták össze. Az összeírások során az 1715-ös év nevezetes dátum, ugyanis a nyilvántartásban 18 szlovák vezetéknév is megjelent a magyar mellett. A szlovák ajkú lakosság betelepülése a Rákóczi-féle szabadságharc után 1711-1723 között volt a legjelentősebb. Ennek köszönhető talán az is, hogy az 1720-as összeírásban Tót-Györkként a nemes községek között szerepelt a falu. Az 1754-s adatok szerint a település birtokosai Egry István, Horváth János, Jeszenszky Gábor, Darvas Gábor és Raicsán Sámuel. A falu lakossága 1760-ban 72 családra növekedett.

A falu életét, fejlődését meghatározta, hogy a XVII. századtól több birtokosa volt földjeinek. A földbirtokos családok öt úri lakot – ezek felújítva ma is megtalálhatók a faluban – építtettek maguknak Galgagyörkön – Ibrányi, Kálnoky, Tahy, Gosztonyi és Doblhoff kastély -. A kastélyok, kúriák mellett a település legmeghatározóbb épülete, amely az érkezőnek a faluba lépve egyből feltűnik, a dombon lévő evangélikus templom, amelynek gyülekezete 1650-től fennáll. A Galgagyörkre telepedett szlovákok itt gyakorolták ágostai evangélikus vallásukat.

Őrbottyán

A közel 7200 lélekszámú nagyközség – ma már város – a fővárostól  északkelet irányban, a Nyugati Cserháthoz tartozó Gödöllői-dombság vonulatában helyezkedik el. A viszonylag alacsony fekvésű, dombos vidék széles medencéjében a középkori mészkőrögök már lesüllyedtek, amit a harmadkori keresztrétegezett homok és löszös takaró fedett le.

A terület élővizekben gazdag. Az egykori Őrszentmiklós határában ered a Tecepatak, itt folyik keresztül a Sződrákos-patak, melyek a Duna vízgyűjtő területéhez tartoznak. A határ növényzetét telepített akácosok és fenyőerdők, a magasabb részeken tölgyesek, a patakok partján burjánzó vizenyős rétegek alkotják. Őrbottyán 2002 óta tagja az Információs Társulásnak.

Penc

Községünk igen régi, területe már az őskorban is ismert és lakott volt. Ezt bizonyítja az Alsópencen, 1921-ben talált kőbalta, a Penc-szügyi út építésénél 1933-ban talált csiszolt kőkorszakból való véső is. A Zsobrák-dülőn római bronzpénzt leltek Gordiánus császár idejéből (III. sz.) és a honfoglalás korából néhány sarkantyú került felszínre. A helység a XIII. sz.-ban valószínűleg a Ruhmann család birtoka volt, ezt alátámasztja a szájhagyomány és a Ruman-hegy elnevezés is. 1390-ben már a Penczy-család egyik őse, Penczy Péter volt a község birtokosa. 1444-ben Csővár Giskra huszita vezér kezébe került, Penc is végveszélybe került, ám „csupán” rendszeres fosztogatások elszenvedőjévé vált. E kor szomorú emlékét őrzi a Zsobrák nevű dűlő is mely egyértelmű a cseh „zsebrák” szóval. A Pency család kihalása után 1533-ban Zápolyai János király tanácsosának, Fráter Györgynek adományozza Pencet.

Rád

A községet a Vácot Acsával összekötő közúton érhetjük el, a Cserhát hegység délnyugati lábánál fekszik. A határában lévő Koporsó-hegyen avarkori sírokat találtak, a Kishegyen X-XI. századi temetőt tártak fel. Egykori földesura, Corvin János a birtokot – Mátyás király természetes fiaként – adományként kapta. Corvin Jánost Ráskay Balázs követte, majd a Csuda-család vált ki a földesurak sorából azzal, hogy 1595-ben áttért a református hitre. Ez a tény új arculatot adott a településnek, mivel a jobbágyok kötelesek voltak földesuruk hitét követni. A falu a XVIII. század első felében a Vay-család birtoka. Vay Ádám kuruc generális visszatért a katolikus hitre, ezzel ismét változott a falu élete.
Vác felől érkezve a falu elején, kis magaslaton (Rákóczi utca) találjuk a Szűz Mária születése tiszteletére szentelt római katolikus templomot. 1767-ben építette Muslay Gábor. A copf stílusú egyhajós, homlokzat előtti toronnyal épült templomot tíz évvel később fia fejezte be. Az alapító emlékét dombormű és sírfelirat őrzi a hajó bal oldalán. Dunaiszky Lőrinc alkotása 1827-ből.
A templommal szemben áll a három épületből U alakot formáló Muslay-kastély (Rákóczi utca 1.). A főépület és a saroképületek manzárdtetősek, díszítésük copf stílusú. A templom mellett van a Muslay-Toperczer-kúria, amely a XX. század elején épült. A földszinten, a téglalap alaprajzú épületben ma könyvtár működik. A Kishegy nyúlványán található az 1911-ben épült evangélikus templom. A falu Penc felőli végén XIX. század közepéről való, a Muslay-tisztilak (Rákóczi utca 33.) látható.
Évente ismétlődő esemény a falufarsang, a Szent István-emlékünnep és a Kisasszony-napi búcsú. A falu környéke igen alkalmas kirándulóhely, gyalog vagy kerékpárral túrázóknak. A község környezete erdőkben gazdag, nagyvadas terület vendégvadászok fogadására alkalmas.

Püspökhatvan

Püspökhatvan, Pest megye egyik északkeleti községe. A Galga völgyében, a Gödöllői-dombság és a Cserhát között elterülő hegyes-völgyes vidéken terül el.

Közeli városok: Aszód /20 km/, Gödöllő /35 km/ és Vác /30 km/, de Budapest is csak 55 km-re található.

sinkar to x200A település Északi határában egy 60 ha (Sinkár tó), míg a Déliben egy 2 ha (Galambosi tó) alapterületű halastó terül el, mely a pihenni vágyók részére tökéletes nyugalmat és friss levegőt biztosít.

A hegyi túrát kedvelők részére a települést szegélyező hegyvonulat biztosít kirándulási lehetőséget.

Az elmúlt századokból meglévő nevezetességünk a római katolikus templom.

Vácduka

Vácduka (Duka) Árpád-kori település. Nevét 1295-ben említette először oklevél , már ekkor Duka néven írták.

Első ismert birtokosát is 1295-ből ismerjük; ekkor Záh nemzetségbeli Zaah fia Mihály birtoka volt, aki a birtokot zálogba adta a Rátót nemzetséghez tartozó István fia Kokas mesternek, majd el is adta neki 60 M-ért.

1334-ben Petrus fia László volt birtokosának írva, aki birtoka egyrészét lányának Margarétzának adta el.

Történeti kutatások alapján 1977-ben volt a falu 800 éves. A legvalószínűbb eredetmonda: a tizenegy-tizenkettedik században egy barátot helyeztek ki, aki az élet szervezője, irányítója, teljhatalmú vezetője volt ezen a területen. Kápolnát építtetett. Ennek nyomát a Bangor nevezetű hegy tetején álló harangláb bizonyította. Ez a építmény fennállásáig a barát nevét őrizte, akit úgy hívták, hogy Tüke. Az idők folyamán ez a név alakult át, és lett Duka. A monda valóságtartalmát igazolja, hogy a Bangor alján elterülő rétet Barátrétnek hívják. Vác közelsége, és a közigazgatási kötöttségek miatt később a város nevét vette fel előtagkén, és így lett Vácduka. A történelmi események a falu éltét is befolyásolták. De az itt lakók életképességét, és élni akarását bizonyította a fennmaradásuk. A történelem folyamán ez a vidék mindenféle török, tatár, német hadaknak országútja volt. A török kor után felső intézkedésekkel újra telepítették a vidéket, Dukát is.

Váchartyán

A település Nyugat-Cserhát déli és a Gödöllői-dombság északi peremének a találkozásánál fekszik. Első okleveles említése 1325-ből való. A név valószínűleg a Horka személy- és méltóságnévből ered. A barokk, római katolikus templomot a középkori alapok felhasználásával építették meg 1787-ben. A református copf templom 1785-re készült el. A Gosztonyi kúria XVIII. században, a Rudnay kúria 1802-ben épült kora klasszicista stílusban.

A két világháború között a lakosság főként mezőgazdasági munkából élt, a határ nagyobb részét kitevő szántóföldek mellett rendelkeztek kevés földdel, szőlővel, erdővel, réttel és legelővel; szarvasmarhát és lovat tartottak. Lakosainak száma 1802 fő. A község 2000. II. félévétől tagja az Információs Társulásnak.

Váckisújfalu

A település Pest megye északkeleti részén a Galga-patak felső folyása mentén a Cserhát-hegység nyúlványain helyezkedik el. A fővárostól való távolsága 35 km, jól megközelíthető közúton és vasúton egyaránt. A falut először 1348-ban említik Poty néven, később „Wyfalw” ill. Nova neveken ismert.

Váckisújfalu gazdag erdőségekkel borított dombokkal övezett széles völgyben fekszik, területén a Szilágyi- és a Kisnémedi-patak folyik át, határában pedig mesterséges horgásztó található.

A ma 482 fő lélekszámú kisfalu egyike az utolsó menedékeknek, a természeti környezetnek. A nyugalom felfedezetlen szigete, amely felett átrepülőben még a madarak is lassítanak.

A zöld falu és a falusi turizmus programokban való részvétel mutatja, hogy a község jövőben is meg kívánja őrizni e tulajdonságait.

A domborzati viszonyok miatt a község hagyományosan egyutcás – keresztutcákkal a közelmúltban bővült. Váckisújfalu mellett találjuk Kérpusztát, amely a honfoglaló törzsek egyikének nevét őrzi. A régészek megtalálták a középkori falut és a Mindenszentek tiszteletére szentelt templom maradványait. Első okleveles említése 1421-ben történt „keer” néven. Váckisújfalu község az Információs Társulásnak megalakulása óta tagja. A település igazi értéke a zajmentes természeti környezet szépsége és a tiszta levegő.