Boronkay nap

A radioaktív biztonságról kérdeztek a váci diákok

Jól látható eredménye van a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK Kft.) ismeretterjesztő rendezvényének – legalábbis erre enged következtetni az a minden várakozást felülmúló szakmai érdeklődés, ami a váci Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium tanulóit jellemezte a március 18-án tartott rendhagyó fizikaórán. Az intézményben immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg az Izotóp Tájékoztató Társulás (ITT) és az RHK Kft. középiskolai napját. A diákok elsősorban a radioaktívhulladék-tárolás biztonságával kapcsolatban kaptak megnyugtató szakmai válaszokat kérdéseikre az eseményen.

 

 

A szép számmal megjelent kilencedikes tanulókat Honti Gabriella, az RHK Kft. kommunikációs vezetője köszöntötte, röviden ismertetve a társaság tevékenységét, telephelyeit, illetve a radioaktív hulladék kezelésének és tárolásának nemzetközi gyakorlatát mutatta be.  Ezt követően a tudásukat alaposan próbára tevő kvízt töltöttek ki a tanulók.

A második „órán” dr.Molnár Balázs, az RHK Kft. főmunkatársa vázolta a végzősöknek az atomfogalom fejlődését az ókori görög filozófiától napjainkig, Démokritosz elméletétől az atomerőműig, majd kitért a radioaktív hulladékok tárolásának tudományos kérdéseire is. Molnár Balázs színes előadásában beszélt az anyag részeinek ősi kérdéseiről, az erről szóló filozófiai-fizikai gondolkodás alakulásáról, a tudományos kísérletek megjelenéséről és a legfontosabb felfedezésekről is.

 

 

A diákokon kívül az iskola igazgatója és több tanára is részt vett a rendhagyó fizikaórán. Az előadásokat elismerően fogadták, és jelezték: jövőre is nagy örömmel adnak teret annak, hogy az RHK Kft. közérthető és színes előadással hozza közelebb az atomenergiát meg a tudományt az érdeklődő diákokhoz.

Radioaktivitás diákszemmel  (2014.03.18)

2014 március 18-án immár tizedik alkalommal került megrendezésre Vácott a Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium előadótermében az Izotóp Tájékoztató Társulás (ITT) és a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK Kft.) középiskolai napja. A Boronkay Nap keretében már hagyomány – a pedagógusok és az ITT tagtelepülések polgármestereinek támogatásával –, hogy a tanórák keretében színvonalas szakmai előadást tartsunk a radioaktív anyagok témája iránt érdeklődő diákoknak.

Kíváncsian csillogó szempárokból, tudásra, új ismeretekre szomjas hallgatóságból most sem volt hiány. Elégedetten szemléltük, hogy a terem maximális befogadó kapacitását kihasználtuk.

A résztvevőket Honti Gabriella az RHK Kft. kommunikációs vezetője köszöntötte. Bevezetésként a Társaság újonnan elkészült pár perces bemutatkozó kisfilmét vetítette le, majd átadta a szót a Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézetéből érkezett vendégelőadónak, Somlai János egyetemi docensnek.

 

 

Somlai János két rendkívül látványos és érdekfeszítő előadást tartott, elsőként „A természetes eredetű sugárterhelés” címmel, majd a rádium, mint radioaktív nehézfém egykori felhasználásának témakörében a „Földkérgi radioaktív izotópok a szépség, egészség és szerelem szolgálatában” címmel. Az előadások sikerét mi sem bizonyította jobban, minthogy a végén sorra érkeztek az érdekesebbnél érdekesebb kérdések a hallgatóság felől. Jutalomképpen a kérdéseket feltevő diákok mindegyike egy hasznos, általuk kiválasztott ajándékban részesült. Kinek a tornazsák, kinek a focilabda nyerte el tetszését.

 

 

E szakmai nap is bebizonyította, hogy szükség van ilyen jellegű, a természettudomány témaköréhez – és ezen belül a radioaktív anyagokhoz – kapcsolódó ismeretterjesztő rendezvényekre, előadásokra mert tapasztalhatóan igényük van rá a diákoknak.

A program végén kollégánkat megkereste Szabó Zsombor, aki köszönetét fejezte ki az RHK Kft.-nek, amiért a Társaság és az ITT által szervezett fizika-kémia tanulmányi verseny kisiskolás résztvevőjeként érdeklődése és gondolkodása a természettudományok irányába mozdult. Zsombor esete élő bizonyíték arra, hogy érdemes dolgoznunk! A tájékozottság a radioaktív hulladékok témakörében ad majd támaszt ahhoz, hogy e felnövekvő generáció saját tapasztalatai és tudása alapján alkosson véleményt, hozzon felelősségteljes döntést.

 

Professzor Dr. Aszódi Attila „Objektív kockázat, szubjektív félelem”
című előadása a váci
Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnáziumban,
rendhagyó fizika órán hangzott el, 2013 márciusában.

 

A kókuszdió és az objektív kockázat

„Sugárözönben élünk”, így szól Öveges József professzor szállóigévé vált mondása, és ehhez ma már azt is hozzátehetjük: kockázatözönben élünk. Mindennapi életünk tele van veszélyekkel, különböző kockázatok leselkednek, ránk, amelyek veszélyeztetik egészségünket, vagy éppen életünket. A furcsa csak az, hogy nem mindig attól félünk, amitől valóban kellene, vagyis szubjektív félelmeink sokszor nem egyeznek a kockázat objektív mértékével.

Több különböző felmérés készült már arra vonatkozóan, hogy például a villamos energia előállításához felhasznált egyes energiahordozók a munkafolyamatok során mekkora kockázattal, mennyi halálos áldozattal járnak.

Az „ExternE” projekt adataiból kiderül, hogy társadalmi szinten az olaj és a szénfelhasználás jelenti messze a legnagyobb kockázatot: 1 TWh (terawattóra) villamos energia olaj vagy szénalapú megtermelése átlagosan 35 illetve 25 halálesettel jár (1 TWh = 1 milliárd kWh – kilowattóra). Ebben természetesen a teljes technológiai folyamatot figyelembe kell venni a bányászattól az erőműveken át a hulladékkezelésig. Ugyanakkor a nukleáris energiatermeléssel – még ha Csernobil következményeit is beszámítjuk – statisztikailag kevesebb, mint 1 halálesettel kell számolni terawattóránként.

Vagyis az atomenergia kockázatait objektíven értékelve elmondhatjuk: az emberek egészségére gyakorolt hatás szempontjából ez jelentősen elmarad a fosszilis vagy éppen biomassza alapú villamosenergia-termelés kockázataihoz képest. Ám az átlagember mégis sokkal jobban tart a nukleáris energiától, mint bármelyik másiktól. Ehhez nagymértékben járul hozzá a csernobili és a fukusimai baleset társadalmi képe, az az emlék, amit a társadalomban ezek az események maguk után hagytak.

Ezzel kapcsolatban föl kell tennünk a kérdést: vajon a balesetet okozó extrém cunami csaknem húszezer (!) áldozatáról miért feledkezett meg a világsajtó néhány nap alatt, és miért lett hónapokra vezető hír, hogy mi történik a megrongálódott atomerőműben – miközben ennek nem volt halálos áldozata a lakosság körében?

Fukusima a nyilvánvaló példa arra, hogy az objektív, számokban mérhető, statisztikai adatokon alapuló kockázat és társadalom, illetve az egyének szubjektív félelemérzete teljesen elválik egymástól.

A repülést hasonló, eltúlzott szubjektív félelem övezi, mint a nukleáris energiát. Amerikai baleseti statisztikák szerint a közutakon átlagosan 94 millió kilométerenként hal meg valaki közúti baleset miatt, míg légi balesetben 1 haláleset átlagosan 3,2 milliárd utas-kilométerenként történik. Tehát a repülés kockázata a tények alapján 33-szor kisebb, mint a közúti közlekedésé, mégis sokan nyugodtabban ülnek kocsiba, mint repülőgépre.

Vagy vegyünk egy hétköznapi példát: 2005-ben 5 ember halt meg cápatámadás következtében, míg ugyanebben az évben 270 haláleset történt a fáról lehullott kókuszdió miatt. De fél bárki is a kókuszdiótól?

Ha az okokat keressük, egyrészt megállapíthatjuk, hogy

–  a társadalom sokkal inkább elutasít valamit, ha az ember alkotta dolog (ld. a fukusimai atomerőmű), és inkább elfogadja még a katasztrofális következményeket is, ha természeti jelenségről van szó (ld. cunami).

–   az is növeli az elutasítást, ha a katasztrófa következményei térben és időben koncentráltan jelentkeznek (pl., hogy ritkán történnek repülőgép balesetek, de ha egy ilyen esemény bekövetkezik, akkor sokan vesztik életüket egyetlen esemény következtében).

–  ha valamit erős médiafigyelem övez, attól a társadalom jobban fél, mint azoktól az eseményektől, amelyekkel ritkábban és kevésbé drámaian foglalkozik a sajtó.

–  tovább növeli a szubjektív félelmet, ha az esemény hatásai azonnal jelentkeznek, ha azok gyerekeket is érintenek, ha a társadalom eleve bizalmatlan az üzemeltető céggel vagy hatóságokkal szemben, ha az okozott károsodás visszafordíthatatlan, vagy jelentős változást okoz az életvitelben.

A fenti tényezők közül jó néhány az atomenergetikára is értelmezhető, ezekkel magyarázható a lakosság általános aggodalma az atomenergetikával kapcsolatban. Erre az aggodalomra a politikusok és egyes szélsőséges zöld mozgalmak is jelentősen is ráerősítenek, hiszen – ismerve a média felfokozott érdeklődését a témával kapcsolatban – ezzel adott esetben szavazatokat és médiafigyelmet szerezhetnek.

Pedig a nukleáris energia használata elsősorban nem politikai, hanem energetikai, gazdasági kérdés kellene legyen. Ez azonban külföldön sincs így, hiszen a fukusimai baleset után Németország például alapvetően belpolitikai okokból döntött atomerőművei végleges leállítása mellett. Számos ország azonban kiállt a nukleáris erőművek további alkalmazása mellett, azzal érvelve, hogy az ezzel fölvállalt többlet-kockázat még mindig kisebb, mint az a kár, amelyet az atomenergia elhagyása okozhat. Jelenleg az atomerőművek teljes kiváltására nincs igazi alternatíva.

Vagyis a megoldás csak az lehet, hogy tanulva a fukusimai tapasztalatokból, minden ország még tovább növeli atomerőművei biztonságát. Ezt a nemzeti és nemzetközi felügyelő hatóságok meg is követelik, és várhatóan még szigorúbb előírások, szabályok lépnek majd életbe.

A paksi atomerőmű biztonsági felülvizsgálatát nemrég fejezte be az Országos Atomenergia Hivatal, és megállapította, hogy az elmúlt évek biztonságnövelő intézkedéseinek köszönhetően nőtt az erőmű földrengésállósága, valamint a súlyos balesetek kezelésére való felkészülés is megtörtént. A felülvizsgálat emellett néhány további átalakítást, elemzést is előír az atomerőmű számára annak érdekében, hogy annak biztonsága még tovább növekedjen – noha, mint láttuk, az atomerőművek objektíve már így is a legbiztonságosabb energiatermelő létesítmények közé tartoznak.

(a cikk Professzor Dr. Aszódi Attila „Objektív kockázat, szubjektív félelem” című előadása nyomán készült, amely a váci Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnáziumban megtartott rendhagyó fizika órán hangzott el, ez év márciusában)